"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017. július 24., hétfő

Garda-tó kabócákkal

Vannak helyek, melyek visszahívnak, melyek mindig más arcukat mutatják a sokból és talán úgy érezzük szeretnénk majd mindet megismerni…
A Garda-tó nekem eddig a jázmin illatát jelentette. Persze ez csak azért alakulhatott ki, mert szinte mindig jázmin nyíláskor jártunk ott. 
Legutóbb július elején úgy alakult, hogy hat napot ott tölthettünk, ami első alkalom nekünk nyári főszezonban. (A nyári főszezont idehaza a hegyeinkben, tavainknál és folyóinknál szoktuk tölteni.)

Átérve a Brenner-hágón a szőlős hegyoldalakkal, a várromokkal a tipikus dél-tiroli táj köszöntött. Amikor egy frissítőre megálltunk egy étteremnél, kiszállva az autóból harsona kabóca-koncertbe csöppentünk. Ilyen hangosnak még a görög szigeteken sem ismertem meg őket.


A szőlőtőkéket már letisztogatták
Az első kép, amikor a hegyeken átszlalomozunk és odafentről meglátjuk a tavat, az üdvözöl bennünket, megérkeztél - mondja. Benvenuto!




Vártam a jázminillatú szellőt, ami nyár elején belengi Malcesine utcáit, ahogy emlékezetembe íródott, de nem igen találtam már. Egy-két utolsó kis virág jelezte, az ő idejük lejárt. Helyüket átvette azonban a levendula.

Csillagjázmin

Levendula

A kapri virága


A kabócák mindenütt jelen voltak és mégsem láttam őket sehol. Kerestem fákon, bokrokon, csak a hangjukat hallottam, látni egy sem engedte magát egész idő alatt.

Az első út hová máshová, mint a tópartra vezetett, mely napszaktól és fénytől mindig más színét mutatja, ahol annyi szép kavics van, ahol olyan jó kiülni és a hullámverést hallgatni.






Új szállásunk recepcióján ez a dekoráció fogadott. Lehet tudtak valamit...



Szállásunk házőrzője

Pillanatok a város mozzanataiból... Korábbi részletesebb bejegyzések a városról, a Garda-tóról itt olvashatók.





















Malcesine vára
Dolce Vita - olasz zenész








Folyt. köv.

2017. július 21., péntek

Tegernsee hortenziával

Csapadék formájában jött egy kis enyhülés és vitt bennünket a Tegernsee-hez. Egy alkalommal bizonyára ez idő tájt több helyen pompázott a hortenzia és úgy belém égett, azóta a tavat fejben a hortenziával kötöm össze.

Van benne valami hasonlatos. "Hűvös", illata sem kifejezett, egyszerű a virágzata harsány színek nélkül, és van benne egy elegáns báj. Ez nekem a hortenzia és ez nekem a tó is.





Esőkabátokkal felszerelkezve mindannyian örömmel indultunk el a szemerkélő esőben Tegernsee városában a part mentén.







A település jelképe a bencés kolostor, melyet egy nemesi testvérpár építtetett 746-ban. Virágkorát akkor élte, amikor az 1800-as évek elején a Wittelsbachok királyának felesége, Karoline beleszeretett az épületbe, a tóba és annak környékébe.

Mára a kolostor kastélyként szerepel a köznyelvben. Az épületegyüttes sörfőzőt, bajor éttermet, a kolostort és egyéb melléképületeket tartalmaz. Bazilikája mára díszes barokkbelsővel vonzza az idelátogatókat.














Mindenütt a fésőkagylós motívumok






A templom előtti téren nem olyan rég egy modern szökőkutat állítottak fel egy bronz szobor kíséretében. Érdekes, nekem nagyon tetszik a kút, mégis kicsit furcsa a barokk stílus után/mellett. Max bajor herceg 80. születésnapja alkalmából és első sorban a Wittelsbachok 200 éves évfordulójára - amikor is tulajdonukba került a kolostor -, állították.










Körbejárva a tavat a túloldalon Bad Wiessee parkjában álltunk még meg. A tóparti bronzokhoz új művészeti alkotások is kerültek mióta nem jártunk ott.


Bad Wiessee




Poszeidon faszobra









<3