Vannak helyek, melyek visszahívnak, melyek mindig más arcukat mutatják a sokból és talán úgy érezzük szeretnénk majd mindet megismerni…
A Garda-tó nekem eddig a jázmin illatát jelentette. Persze ez csak azért alakulhatott ki, mert szinte mindig jázmin nyíláskor jártunk ott.
Legutóbb július elején úgy alakult, hogy hat napot ott tölthettünk, ami első alkalom nekünk nyári főszezonban. (A nyári főszezont idehaza a hegyeinkben, tavainknál és folyóinknál szoktuk tölteni.)
Átérve a Brenner-hágón a szőlős hegyoldalakkal, a várromokkal a tipikus dél-tiroli táj köszöntött. Amikor egy frissítőre megálltunk egy étteremnél, kiszállva az autóból harsona kabóca-koncertbe csöppentünk. Ilyen hangosnak még a görög szigeteken sem ismertem meg őket.
 |
| A szőlőtőkéket már letisztogatták |
Az első kép, amikor a hegyeken átszlalomozunk és odafentről meglátjuk a tavat, az üdvözöl bennünket, megérkeztél - mondja. Benvenuto!
Vártam a jázminillatú szellőt, ami nyár elején belengi Malcesine utcáit, ahogy emlékezetembe íródott, de nem igen találtam már. Egy-két utolsó kis virág jelezte, az ő idejük lejárt. Helyüket átvette azonban a levendula.
 |
| Csillagjázmin |
 |
| Levendula |
 |
| A kapri virága |
Az első út hová máshová, mint a tópartra vezetett, mely napszaktól és fénytől mindig más színét mutatja, ahol annyi szép kavics van, ahol olyan jó kiülni és a hullámverést hallgatni.
Új szállásunk recepcióján ez a dekoráció fogadott. Lehet tudtak valamit...
 |
| Szállásunk házőrzője |
 |
| Palazzo dei Capitani |
 |
| Malcesine vára |
 |
| Dolce Vita - olasz zenész |
 |
| Goethe itt járt, én is |
Folyt. köv.